Csökkenti a fluorid az IQ-t?

Közzétette: International IQ Test
Utolsó frissítés: 2026. november 9.

Bevezetés

Az ivóvíz fluoridozása az Egyesült Államokban kezdődött 1945-ben. Ma több országban is alkalmazzák, köztük Kanadában, Chilében, Szingapúrban, Hongkongban, Malajziában, Írországban, Új-Zélandon és Brazíliában, hogy segítsen megelőzni a fogszuvasodást.

Fluoridot a fogkrémekhez is adnak, mert segít megóvni a fogakat. De vajon az agyunknak is jót tesz? Több kutatás foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ezekre az eredményekre jutottak.

1. A nagyobb fluoridterhelés alacsonyabb IQ-val függ össze a gyermekeknél

Taylor és munkatársai (2025) tanulmánya, amely a JAMA Pediatrics folyóiratban jelent meg, statisztikailag szignifikáns összefüggést talált a nagyobb fluoridterhelés és a gyermekek alacsonyabb IQ-ja között.

Minél több fluoridnak vannak kitéve a gyermekek, annál alacsonyabb szokott lenni az átlagos IQ-juk: a vizelet fluoridkoncentrációjának minden 1 mg/L-es emelkedése hozzávetőleg 1,63 IQ-pontos csökkenéssel járt együtt Taylor és munkatársai (2025) szerint. Kutatásuk 13, egyéni szintű méréseket alkalmazó vizsgálat elemzését tartalmazza.

Statisztikailag szignifikáns összefüggést egyes olyan elemzésekben is megfigyeltek, amelyekben a vizelet fluoridkoncentrációja 1,5 mg/L alatt volt. Az ivóvíz 1,5 mg/L alatti koncentrációinak összesített elemzésében azonban az összefüggés nem volt statisztikailag szignifikáns.

A kutatás nem határozza meg azt a legalacsonyabb terhelési szintet, amelynél az IQ-ra gyakorolt hatás jelentkezhet, és azt sem, hogy létezik-e „kockázatmentes tartomány”. Azt azonban mutatja, hogy a nagyobb terhelés általában alacsonyabb átlagos IQ-val függ össze.

Egy harvardi metaanalízis hasonló következtetésekre jutott. A főként magas fluoridkoncentrációkat vizsgáló kutatásokban a nagyobb terhelésnek kitett csoportok gyermekei átlagosan körülbelül 7 IQ-ponttal alacsonyabbnak megfelelő eredményt értek el, mint a kisebb terhelésű csoportok gyermekei.

Green és munkatársai (2019) kanadai prospektív vizsgálata, amely a JAMA Pediatrics folyóiratban jelent meg, szintén összefüggést figyelt meg a terhesség alatti fluoridterhelés és a gyermekek alacsonyabb IQ-ja között. Az anyák vizeletének fluoridtartalmára vonatkozó elemzés 512 anya–gyermek párt foglalt magában.

A vizsgált közösségekben az ivóvíz átlagos fluoridkoncentrációja 0,59 mg/L volt a fluoridozott vizű területeken, szemben a fluoridozás nélküli területek 0,13 mg/L-es értékével. Egy további, más tényezőkre korrigált elemzésben a víz fluoridkoncentrációjának minden 1 mg/L-es emelkedése átlagosan 5,29 IQ-pontos csökkenéssel függött össze a gyermekeknél (95%-os konfidenciaintervallum: −10,39 és −0,19 között). Ez az eredmény egy részminta másodlagos statisztikai elemzéséből származik, és nem a két csoport között közvetlenül mért IQ-különbséget jelenti. Ez a statisztikai összefüggés azonban nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot.

Grandjean és munkatársai (2023) vizsgálata, amely három dániai, kanadai és mexikói prospektív kohorszot, összesen több mint 1 500 anya–gyermek párt egyesített, szintén statisztikailag szignifikáns összefüggést talált a születés előtti fluoridterhelés és a gyermekek alacsonyabb IQ-ja között.

A kutatók átlagosan 2,06 IQ-pontos csökkenést becsültek az anyai vizelet fluoridkoncentrációjának minden 1 mg/L-es emelkedésére, 0,45 mg/L-es modellezett referenciakoncentrációval és 0,28 mg/L-es alsó konfidenciahatárral. Arra jutottak, hogy a várandósoknak és a gyermekeknek szükségük lehet védelemre a fluorid idegrendszeri toxicitásával szemben. Külön elemezve azonban a dán kohorsz nem mutatott szignifikáns összefüggést, és ezek a koncentrációk nem olyan megállapított küszöbértékek, amelyeknél a fluorid toxikus hatását bizonyították volna.

2. Hogyan hathat a túlzott fluoridterhelés az agyra?

Egy 2024-es tudományos áttekintés négy lehetséges biológiai mechanizmust ismertet, amelyen keresztül a túlzott fluoridterhelés hatással lehet a szervezetre, különösen az agyra:

• Oxidatív stressz: A túlzott fluoridterhelés fokozhatja a reaktív oxigénformák termelődését, és megzavarhatja az idegsejtek antioxidáns védekezését.
• Mitokondriális működészavar: A mitokondriumok termelik az ATP-t, az idegsejtek működéséhez szükséges energiaforrást. Egyes kísérleti modellekben a fluorid megzavarja a mitokondriumok működését.
• Szinaptikus zavarok: Kísérletek változásokat mutattak ki az idegsejtek jelátvitelében és a szinaptikus plaszticitásban, amelyek egyaránt részt vesznek a tanulásban és az emlékezésben.
• A sejtek kalciumszabályozásának zavara: A kalcium szabályozza az idegi jelek továbbítását. A kalciumszabályozás zavarai sejtműködési zavarhoz, sőt az idegsejtek károsodásához is vezethetnek.

Ezeket a mechanizmusokat főként kísérleti modellekben vizsgálták, és önmagukban nem bizonyítják az alacsony dózisú kitettség emberi hatásait.

Következtetés

A kutatások szerint a gyermekek nagyobb fluoridterhelése általában alacsonyabb IQ-val függ össze, különösen magas koncentrációk mellett. Nem állapítottak meg egyértelmű küszöbértéket, amely alatt a kitettség egyáltalán ne befolyásolná a kognitív fejlődést.

A WHO jelenlegi ajánlása szerint az ivóvíz fluoridkoncentrációja nem haladhatja meg az 1,5 mg/L-t. Green és munkatársai (2019) kanadai vizsgálata azonban olyan közösségekben is összefüggést figyelt meg a nagyobb fluoridterhelés és a gyermekek alacsonyabb IQ-ja között, ahol a víz átlagos koncentrációja a fluoridozástól függően 0,13 és 0,59 mg/L között mozgott.

A fluoridterhelés ma is elterjedt, akár egyes országok fluoridozott vizén, akár fluoridos fogkrémen keresztül, amelynek egy részét le is nyelhetjük.

Ezért érdemes figyelembe venni a teljes fluoridterhelést, különösen a terhesség és a gyermekkor idején, szem előtt tartva, hogy a megfigyeléses vizsgálatok önmagukban nem bizonyítanak ok-okozati kapcsolatot.

Nagy prospektív vizsgálatok, amelyek a fluoridterhelés ismételt méréseit agyi MRI-vizsgálatokkal, kognitív tesztekkel és a zavaró tényezőket jobban kezelő módszerekkel kombinálják, segíthetnének tisztázni a biológiai mechanizmusokat, és szilárdabb alapot nyújtanának az okság értékeléséhez.